Az oldal több nyelven elérhető

Fiatalok, tiétek a színpad: Power to Act

Ez a játékokban és színjátszó-gyakorlatokban bővelkedő ifjúsági csere fiatal résztvevőinek életre szóló élmény marad, számunkra pedig egy inspiráló példa a jövőbeli Erasmus+ projektekhez. A Horvátországban töltött egy hét alatt az öt országból érkezett 25 fiatal sokat tanult együttműködésről, bizalomról, kreativitásról és mindenekelőtt önmagukról.

A részvételi foglalkozások sikere azon múlik, hogy sikerül-e megtalálni a módját a fiatalok bevonásának a projekt legeslegelejétől a végéig. Olyan varázslatos hangulatot kell teremtenünk egy lassan felépített, érzelmi kapcsolódással, mely önbizalmat ad nekik az új tevékenységek kipróbálásához és élmények szerzéséhez.
Photo of Natali Bosic
Natali Bosić projektkoordinátor

Interjúnkban Natali Bosić projektkoordinátor árult el többet a projektről:

Mi volt az ifjúsági csere alapötlete?

Izgalmas, részvételre ösztönző módszerekkel szerettük volna aktivizálni a fiatalokat. Képességeiket a kommunikáció, az együttműködés és a kreativitás terén szimulációk és játékok segítségével igyekeztünk fejleszteni. Elsősorban a 13-16 éves, az Erasmus+ programokban részt vevő legfiatalabb korosztálynak szerettünk volna lehetőséget adni. Pedig nekik szervezni projektet különösen bonyolult, hiszen el kellett magyaráznunk a szüleiknek, hogy az Erasmus+ projektek biztonságosak, felelősségteljes szervezők állnak mögöttük (és a részvétel ingyenes). Ennek ellenére kimondottan ezeket a fiatalabb résztvevőket céloztuk meg, mert rájuk még erősebb hatással lehetnek az Erasmus+ programok, és valószínűbb, hogy a jövőben több programba fognak becsatlakozni.

Hogyan találtatok más ifjúságsegítőket és szervezeteket, akik segíteni tudtak a projekt létrehozásában?

Aleksandra Mihajlovskát, a macedón csapat ifjúsági-vezetőjét egy Erasmus+ képzési programon (TCA) ismertem meg, amikor még saját egyesületeink alapításának kezdeti fázisában jártunk. Egy hullámhosszon voltunk abban is, hogy szerettünk volna rendezni egy ifjúsági cserét, ezért elkezdtünk partnereket keresni kontaktjainkon keresztül. Én ismertem az olasz és a szerb ifjúságsegítőket, Aleksandra vonta be a dán szervezetet. Természetesen fontos volt olyan partnerszervezeteket találni, akik saját közösségükben már dolgoztak kiskamaszokkal.

Hogyan garantáltátok, hogy a fiatalok ténylegesen, aktívan részt vegyenek a projektben?

A felkészülés részeként rendeztünk egy előkészítő látogatást (APV), ahol minden egyesületből ketten vettek részt, a csoportvezető és egy fiatal résztvevő, akik prezentálták a programhoz kötődő ötleteiket és elképzeléseiket. Ez növelte a program iránt érzett felelősségtudatukat és rávezette őket saját programjuk megalkotására. A dán partneren kívül mindegyik partnerszervezetnek volt tapasztalata cirkusz- vagy előadó-művészetekben, táncban és színházi foglalkozásokban, ezért a projektben ötvöztük sokféle tehetségüket. Ezek a színjátszós tevékenységek remek lehetőséget nyújtottak a részvétel elősegítésére!

Hogyan nézett ki a heti program?

Amikor a fiatalok kitalálták a főbb foglalkozásokat, úgy osztottuk be őket a heti tervbe, hogy illeszkedjenek a program megfelelő szakaszához. Például ifjúsági vezetőként tudjuk, melyik tevékenységek működnek jobban az első napon, amikor a fiatalok először találkoznak és még csak ismerkednek egymással. A hét második felében, amikor viszont szerettük volna a bizalmat erősíteni a csapatban, a cirkuszi feladatokhoz nyúltunk. Itt közvetlenebb kapcsolatra volt szükség, illetve, hogy a résztvevők merjenek a csoport támogatására hagyatkozni. Ily mód a fiatalok a projekt aktív, szervező részei voltak: az ifjúságsegítők csak „betömték a réseket”, keretbe foglalták a fiatalok által kezdeményezett programot, és segítettek nekik felkészülni a foglalkozásokra.

A részvételi megközelítéssel dolgozó színházi technikák valóban aktív részvételre bírták a fiatalokat?

Igen. A részvételi színházas módszerek nagyon tetszettek nekik, és úgy szerveztük, hogy mindenki jól érezze magát bennük. Amikor kiválasztottuk a résztvevőket, megkérdeztük tőlük, hogy szívesen kiállnának-e előadni és kipróbálnának-e valami újat. Természetesen észben tartottuk, hogy néhányuknak ez valódi kihívást jelenthet, ezért a hét során óvatosan, fokozatosan haladva az összetettebb, nehezebb feladatok felé vezettük ki őket a komfortzónájukból.

Mondanál néhány példát a tevékenységekre, foglalkozásokra?

A hét egyik nagy eredménye az eszköztár elkészítése volt, amelyben a résztvevők által hozott legjobb gyakorlatokat gyűjtöttük össze. Például az olasz csapat megmutatta, hogy az akrobatikus, úgynevezett acrobalance-képességek és az emberi piramis készítése miként használhatók csapatépítésre. A csoporttal folytatott megbeszéléseken hangsúlyoztuk, hogy bár mindegyik tevékenység szórakoztató, élvezetes, emellett valódi hozadékuk is van! Egy interkulturális párbeszédről szóló feladatban például a résztvevők négy különböző (kitalált) törzsben vizsgálták a kultúrák szabályait és tabuit. Azon kívül, hogy megalkották saját, speciális rítusaikat a környezetben található anyagok segítségével, egyik csapat még a területét is kijelölte az erdőben! Amikor a törzsek találkoztak, a kultúrák összecsapása nyilvánvaló volt. Utána viszont képesek voltak átbeszélni és megvitatni a viselkedésük okát. Noha nem könnyű különböző kultúrákra vonatkozó kérdéseket szemléltetni fiataloknak, a szerepjátékos formátum sokkal egyszerűbbé tette az absztrakt elmélet hétköznapi élethez hasonlítását.

Tudnál egy példát említeni, ami a legjobban kifejezi az ifjúsági csere sikerét?

A hatalmas sportpályán megtartott, egyszerű feladat során az egész csoport felsorakozott egy sorban, kivéve egy embert, aki csukott szemmel belefutott a résztvevők alkotta láncba, bízva benne, hogy a többiek megtartják őt. Amikor a program elején próbáltuk ki ezt a kihívást, sokan kihátráltak és még sétáló tempóban sem sikerült nekik. Viszont, amikor utolsó nap megismételtük, mindannyian, egytől egyig futottak, tétovázás nélkül! Szívmelengető pillanat volt, a lehető legjobb visszajelzés.

Milyen kihívások adódtak?

A legnehezebb az volt, hogy egyensúlyt találjunk szabadság és szerkezet között. A fiatalok egy ilyen nagy csoportjáért felelősnek lenni azt jelentette, hogy utána kellett néznünk az utazásra vonatkozó, országonként változó jogi helyzetnek, szabályoknak, a szükséges dokumentációnak stb. Mivel a csoport fele életében először utazott külföldre, fel kellett készítenünk a fiatalokat és a szüleiket egyaránt! Végül semmilyen problémánk nem volt, de csak azért, mert nagyon komolyan vettük a felkészülést, az előkészületeket. A projekt helyszínén kívülre közösen szerveztünk sétákat, és esténként is felügyeltük a fiatalokat, amikor a szállás közösségi tereiben töltöttek időt, társasoztak. Mivel a szálláson a miénkkel párhuzamosan más rendezvények is folytak, a résztvevőinknek lehetőségük volt megmutatni a projekt eredményeit például egy „tehetségkutató” keretében más fiataloknak.

Ajánlanál valamit azoknak, akik az első projektjüket szervezik?

Olyan partnereket válasszanak, akiket ismernek, és nem véletlenül találtak rájuk az interneten! Nekünk nagyon sokat segített, hogy már korábbi projektekről ismertük egymást a partnereinkkel, és úgy szerveztük, hogy a projekt minden lépésében jelen legyenek.

Milyen hatásai voltak ennek a fiataloknak szóló mobilitási projektnek?

Később néhány résztvevő maga is pályázott Erasmus+ program szervezésére, reméljük, ezek a projektek a járványhelyzet után megvalósulhatnak. Egy másik eredmény, hogy néhány héttel a projekt vége után néhány csapattag ismét találkozott a Storyland nevű ifjúsági projekten Svédországban. Mindenki tudja, aki részt vett ilyen programban, hogy milyen erős barátságok születnek. Ez egyértelműen bebizonyosodott, amikor a fiatalok ismét találkoztak, és lelkesen osztották meg Horvátországban szerzett tapasztalataikat az új csapat tagjaival.

Wow!

Még a legfiatalabbak is aktívan részt vehetnek az Erasmus+ projektekben! A Power to Act projekt 13-16 éves résztvevői fontos szerepet játszottak a színjátszós feladatokon alapuló heti program kialakításában. Az online is olvasható eszköztár tartalmazza legjobb ötleteiket!

Projektkoordinátorok

Aleksandra Mihajlovska

Aleksandra Mihajlovska színész, jelenleg a Kumanovo Nemzeti Színház tagja. Színházi karrierjén kívül 2006 óta koordinál, szervez és facilitál ifjúsági projekteket különböző szervezetek és hálózatok tagjaként. Trénerként és facilitátorként a színházi technikák társadalmi változást előidéző alkalmazásának lehetőségeit hirdeti. Jelenleg „pszichodráma a pszichoterápiáért” területen fejezi be specializációs tanulmányait. 2017-ben a PERCIPIO társalapítója lett, ahol színjátszó-foglalkozásokat vezet gyerekeknek és fiataloknak az önfejlesztés és a kreatív fejlődés céljával.

Natali Bosić

Natali Bosić Rijekában végzett Pedagógia szakon, Humán és Társadalomtudományok karon. Már tanulmányai alatt érdekelte a nemformális oktatás, illetve a kulturális és művészeti oktatás gyermek- és fiatal korosztályoknak. Gyakorlati tapasztalatait több olyan intézményben és civil szervezetekben bővítette, melyek nemformális tanulási módszerekkel dolgoznak a kultúra és a művészetek terén helyi közösségekben. Emellett képzőként és ifjúságsegítőként is szerzett tapasztalatot különböző nemzetközi tevékenységekben, európai projekteken. Ma pedagógusként és a RUKE egyesület igazgatójaként dolgozik a Benčić ifjúsági tanács projektjein.

Projekteredmények

A projekt egyik eredménye a résztvevők legjobb gyakorlatait összegyűjtő eszköztár elkészítése.

Eszköztár

A kiadványban leírt módszerek játékokon és szimulációkon alapszanak. Céljuk a résztvevők kommunikációs, együttműködési, bizalmi képességeinek és képzelőerejének fejlesztése.

Találat(ok) megtekintése

A projektről

Supported by:

Erasmus+ / Ifjúsági cserék

EU ifjúsági terület prioritása:

Részvétel a demokratikus életben

Topic:

Ifjúsági szektor fejlesztése

Láthatóság:

A projekt eredményeit a csoportok különböző eseményeken hirdették. Például a horvátországi Rijekában iskolai prezentációkat tartottak és cikket írtak róla. Szerbiában a fiatalok a nemzeti televíziónak nyilatkoztak! Az olasz résztvevők pedig egy Benevento utcáin szervezett szabadtéri előadással idézték fel a projektet.

Szerzők

Photo of Lilla Gosi
Lilla Gősi

Lilla Gősi is a freelance journalist and trainer. She writes, draws and uses the combination of these two for telling stories and creating non formal educational activities. She graduated in Communication and Media and History of Art. She has been publishing since 2012 in the most popular Hungarian weekly magazine, Nők Lapja. She is an active blogger. She loves working with groups and asking questions. She comes from Hungary and lives in Italy since 2017. She participated in several European training, exchange and volunteering projects. The main issues she cares about: promoting sustainability, critical thinking, inclusion and art. In her free time, she enjoys art, culture and travelling related activities.