Az oldal több nyelven elérhető

Mindenki számára nyitott városok: A látássérült fiatalok lehetőségeinek javítása

A Romániában rendezett ötnapos konferencián látássérült és látó fiatalok együtt álltak ki egy inkluzívabb társadalomért. A Romániából, Lengyelországból, Portugáliából, Észak-Macedóniából és Litvániából érkezett delegációk Kolozsvár csodás városában találkoztak. Egy a látássérült fiatalok számára hozzáférhetőbb környezet kialakítására dolgoztak ki javaslatokat, melyeket aztán az önkormányzat döntéshozóinak is bemutattak.

Célunk a fiatalok bevonása volt a közösség életének minden részébe helyi, nemzeti és a pályázat segítségével európai szinten is. Projektünk bebizonyította, hogy egy fiatalok és döntéshozók együttműködését támogató, egyértelmű terv képes igazi változást előidézni és konkrét eredményeket hozni.
Photo of Gabriel Nagy
Gabriel Nagy projektkoordinátor

Nagy Gabriel projektkoordinátor mondta el a strukturált párbeszéd projekt teljes történetét:

Miért pont a látássérült fiatalokat választottátok a projekt célcsoportjaként?

Szervezetünk, a Babilon Travel Egyesület alapítása óta azon dolgozik, hogy a fogyatékosséggal élő és a hátrányos helyzetű fiatalokat jobban elismerjék a társadalomban. Mivel magam is látássérült vagyok, egyértelműen erős személyes kötődésem van az ügyhöz.

Hogyan született meg a projektötlet?

Egy korábbi projektünk, a Value the Difference nyomon követése közben gondolkodtunk el lengyel partnereinkkel, mennyi minden hiányzik a fogyatékossággal élő személyeket támogató infrastruktúrából. A látássérült fiatalok például hétköznapi életükben is számos kihívással és akadállyal szembesülnek. Honnan tudhatnák, melyik busz érkezett meg a buszmegállóba, a villanyrendőr zöld vagy piros színnel világít-e? Ezek a problémák alapvetően korlátozzák a látássérült fiatalok mobilitását és komolyan befolyásolhatják munkavállalási kilátásaikat is. A helyzet javítása érdekében úgy döntöttünk, összekötjük a fiatal látássérülteket a döntéshozókkal. A projekt megtervezését 2016-ban kezdtük, 2017 elején adtuk be az Erasmus+ pályázatot strukturál párbeszéd pályázati kategóriában ifjúsági területen. Ugyanebben az évben novemberben rendezhettük meg a projekt fő eseményét városunkban, a romániai Kolozsváron.

Mi volt a rendezvény célja?

Az ötnapos transznacionális találkozón 32, nemzetközi partnerszervezeteink által kiválasztott fiatal vett részt. Minden országot egy csapat képviselt, melyben legalább egy látássérült vagy vak fiatal volt. A csapatok öt döntéshozóval (minden részt vevő országból egy) találkoztak, akik a projekt ideje alatt a hozzáférhetőséget és a fogyatékossággal élő személyek mobilitási lehetőségeit érintő kérdéseken dolgoztak. A fiatalok arról is tanultak, hogyan vehetik fel a kapcsolatot és kommunikálhatnak hatékonyabban a hatóságokkal.

Hogyan vettétek rá a részvételre magukat a döntéshozókat?

Szerencsére minden partnerünk jó kapcsolatot ápolt a közszervekkel, melyek az ifjúsággal, az inklúzióval és a fogyatékossággal kapcsolatos területekért feleltek. A Babilon Travel Egyesülettel szervezett projektjeink például 2014 óta részesülnek az önkormányzat támogatásában, így jó kapcsolatot alakítottunk ki a helyi politikai döntéshozókkal. Szerencsére a többi ország döntéshozói is fogékonyaknak bizonyultak az európai fiatalokkal történő véleménycserére és értékelték a lehetőséget.

Felmerült más nehézség?

Nem igazán. Néhány résztvevő speciális szükségletekkel és preferenciákkal bírt az étrendet illetően, amit sajnos nem kommunikáltak a projekt előtt, csak érkezésükkor, de ezeket az igényeket könnyű volt kielégíteni.

Melyek voltak az egyes projektszakaszok kulcsfontosságú pontjai?

Csupán pár hónappal a fő esemény tervezett időpontja előtt érkezett a hír, hogy elfogadták a projekttervünket. Ezután rögtön elkezdtük szervezni a partnereinkkel az online előkészítő találkozónkat, és megegyeztünk a résztvevők jelentkezési folyamatának részleteiről. Ezek után minden partner elkezdte hirdetni a projektet és kiválasztotta a jelentkezőket a kolozsvári útra. A projekt végén megosztottuk az eredményeket a partnerek honlapjain és közösségi média oldalain, illetve feltöltöttük azokat az európai projektek eredményeinek platformjára.

Hogyan vontátok be a fiatalokat a folyamatba?

A program első napjaiban a 32 résztvevő és az öt döntéshozó tanulmányi kirándulásokra indult Kolozsvár belvárosában. Kiscsoportokban fedezték fel a közlekedés nehézségeit, csoportonként más-más aspektusra koncentrálva: vendéglátó létesítmények, helyi autóbusz-szolgáltatások, parkok, egyéb közterek stb. Ezután bemutatták a társaiknak mindazt, amit tapasztaltak. Csak néhány bizarr felfedezés példaként: láttak például nehezen megközelíthető, lépcsőre eszkábált rámpát kerekesszéket használó személyeknek és azt is felfedezték, hogy tilos volt felvinni a vakvezető kutyákat a tömegközlekedési eszközökre. Ezen tapasztalatokból kiindulva a fiatalok 26 különböző javaslatot készítettek az akadálymentesség növeléséért. Ezt a zárójelentést a hét második felében hivatalosan is átadták a város alpolgármesterének. Az ötnapos rendezvényen minden nemzeti csapat bemutatta saját országának helyzetét, így könnyen alkalmazhatták a kolozsvári javaslatokat saját városaik köztereinek akadálymentesítésében.

Melyek voltak a legérdekesebb, fejlesztésre irányuló ötletek?

Javasolták a hangjelzések villanyrendőröknél és a különböző taktilis felületek járdán és utakon való alkalmazását, melyek segítségével a vak személyek könnyebben érzékelik, hol kezdődnek a kereszteződések. Kérték, hogy több szolgáltató adjon ki számlákat Braille-írással és a városi közlekedés modernizálását, például hangjelzések bevezetésével a buszmegállókba és egy okostelefonos alkalmazással, amely tájékoztatja a vak vagy látássérült személyeket a járatok érkezésének idejéről.

Nehéz volt rávezetni a fiatalokat az együttműködésre?

Hozzászoktunk, hogy látássérült, vak és nem sérült fiatalok vegyes csoportjaival dolgozunk. Az empátia növelésének érdekében rendszerint legalább egy foglalkozást tartunk, ahol a látó fiatalok kipróbálják, milyen a világ látássérült társaiknak. Először is megmutatjuk nekik, hogyan vezethetnek egy vak személyt, hogyan írhatják le a környezetüket és segíthetik az akadályok elkerülésében társaikat. Ezután párokat alakítanak, ahol bekötjük egyikük szemét, míg a másik a vezető szerepet veszi fel. Később szerepet cserélnek. Nem sokkal ezután a látássérült és vak fiatalok is csatlakoznak, és megpróbálnak együttműködni bekötött szemű társaikkal bizonyos feladatokon keresztül, például ételt készítés vagy étkezés során. Általában nagyon jól szórakoznak ezeken a foglalkozásokon, akkor is, ha a végeredmény katasztrofális. Ráadásul a látó fiataloknak ez egy igazán intenzív és oktató élmény, amiből sokat tanulnak.

Hogyan fedeztétek fel a módszereket, amelyek legjobban működnek ezen együttműködések elősegítésében?

Amikor elkezdtünk oktatási projekteket szervezni, kapcsolatba léptünk a látássérült fiatalok helyi középiskolájával. Tőlük kaptunk ihletet és kezdtünk vegyes csoportokkal foglalkozni. A látássérült fiatalok tapasztalatai talán nagyon különbözőnek tűnnek, de amikor látókkal kerülnek egy csapatba, mindenki előtt hamar nyilvánvalóvá válik, mennyi közös pontjuk van, hasonlóak a szükségleteik, elvárásaik és reményeik, fogyatékosságtól függetlenül.

A projekt ténylegesen befolyásolta a döntéshozók akadálymentességhez való hozzáállását?

Igen, például 2018-ban a városunk támogatta egy további vállalásunkat. Szervezetünk képviselői helyi finanszírozással eljuthattak Varsóba, Lengyelországba, ahol megismerhették és hazahozhatták a város új akadálymentesítési stratégiáját.

Mi volt a fiatalok legfontosabb tanulási eredménye?

A fiataloknak el kellett sajátítani a nyilvános beszéd képességeit, az ötleteik vonzó és konstruktív módon történő előterjesztését. Hála a kiscsoportos munkának fejlesztették nyelvi, kommunikációs és csoportszervezői képességeiket is. Lehetőségük nyílt javaslataik prezentálására, a városi tanácsokban és a kormányzatokban dolgozó döntéshozók szemléletének megváltoztatására, akik belátták a saját terveikben rejlő holttereket és hasznosítani tudták a fiatalok új meglátásait.

Wow!

A 26 javaslat által a projekt hozzájárult a fiatalok elképzeléseinek hirdetéséhez és a látássérült emberek életének jobbá tételéhez! Emellett a projekt résztvevői a legjobb gyakorlatok gyűjteményét is létrehozták, ami segítség a hasonló projekten dolgozóknak. Ha van egy szuper ötleted, de sosem rendeztél még társadalmi befogadásról szóló nemzetközi találkozót, ez a dokumentum remek forrás az induláshoz!

Projektkoordinátorok

Gabriel Nagy

Nagy Gabriel óriási tapasztalatra tett szert a formális és nemformális oktatás terén 1982 óta. Dolgozott fizikatanárként, konzulensként, ifjúsági kulturális és sport tevékenységek szervezőjeként. Projekttervezésben mind az oktatási, mind a gazdasági területen szakértő. 2013-ban alapította a Babilon Travel egyesületet, ahol ő az ügyvezető igazgató és a fő projektkoordinátor. Nagy hozzáértéssel bír az interkulturális tanulás, a társadalmi befogadás, a munkaerőpiacra való belépés és a vállalkozói programok terén, mivel több mint 50 nemzeti és nemzetközi képzésen vett részt, illetve maga is felelt hasonló tevékenységek tervezéséért és lebonyolításáért.

Projekteredmények

A résztvevők 26 akadálymentességi javaslatot készítettek és egy jó gyakorlatok gyűjteményt azoknak, akik hasonló projektet szeretnének szervezni.

Javaslatok

A fiatalok elképzeléseit egy hivatalos eseményen adták át a romániai Kolozsvár város alpolgármesterének.

Találat(ok) megtekintése

Jó gyakorlatok gyűjteménye

Ezek a gyakorlati tanácsok ihletforrásként és iránymutatásként szolgálnak a társadalmi befogadásról szóló projektekhez. A forrás itt olvasható.

Találat(ok) megtekintése

A projektről

Supported by:

Erasmus+ / Ifjúsági részvételi tevékenységek

EU ifjúsági terület prioritása:

Részvétel a demokratikus életben

Topic:

Részvétel hirdetése mindenkinek

Láthatóság:

A kolozsvári, romániai fő eseményen számos fiatal és döntéshozó vett részt! Minden partnerszervezet hirdette a tevékenységeket és projekteredményeket honlapjaikon és a közösségi médiában.

Szerzők

Photo of Lilla Gosi
Lilla Gősi

Lilla Gősi is a freelance journalist and trainer. She writes, draws and uses the combination of these two for telling stories and creating non formal educational activities. She graduated in Communication and Media and History of Art. She has been publishing since 2012 in the most popular Hungarian weekly magazine, Nők Lapja. She is an active blogger. She loves working with groups and asking questions. She comes from Hungary and lives in Italy since 2017. She participated in several European training, exchange and volunteering projects. The main issues she cares about: promoting sustainability, critical thinking, inclusion and art. In her free time, she enjoys art, culture and travelling related activities.