Együtt jobban ízlik: Solidarity Coffee-2

Maguk a kávékészítők, a két fogyatékossággal élő fiatal, Paulius Maskaliovas és Ugnė Kostygovaitė, illetve a három ifjúságsegítő, Ieva Kaupaitė, Lina Trebienė és Aistė Pagirienė osztották meg velünk gondolataikat és véleményüket a Solidarity Coffee-2 projektről:

Kinek az ötlete volt a kávé árusítása?

Egy nap Paulius azt mondta: „Szeretnék egy olyan munkát, amivel segítek a közösségnek és új barátokat szerezhetek. Menjünk kávézni!” Ifjúságsegítőként nekünk az a feladatunk, hogy meghallgassuk, megértsük és támogassuk a fiatalokat az ötleteik megvalósításában. Ezért öt szuper motivált fiatallal igazán könnyű dolgunk volt, csak ki kellett töltenünk a pályázati űrlapot. Az első Solidarity Coffee projektre 2018-ban nyertünk finanszírozást, majd 2020-ban erre a második projektre.

Mi volt a projekt célkitűzése?

Ifjúságsegítőként szeretnénk jobbá tenni a fiatalok életét és segíteni nekik, hogy a közösség részének érezzék magukat. Minden fiatal különféle nehézségekkel néz szembe, de a fogyatékkal élő fiatalok élete Litvániában különösen nehéz tud lenni. Sok hétköznapi helyzetben még mindig kirekesztést tapasztalnak és a társadalom egy része nem vesz tudomást róluk. A járókelőknek való kávéárusítás a mi értelmi fogyatékos fiataljainknak lehetőséget adott, hogy beszélgessenek a vásárlóikkal és lebontsák az előítéleteket. Pauliushoz hasonlóan a legtöbb fiatal – akivel foglalkozunk – nagyon ügyesen kezdeményez társalgást, könnyű feloldódni a társaságukban. Ily módon a fiatalok sok „kávébarátot” szereztek, akikkel a projekt nélkül nem tudtak volna megismerkedni.

Milyen tervezésre és előkészületekre volt szükség?

Először meg kellett tanulnunk jó kávét főzni és felszolgálni! Illetve arra is fel kellett készíteni a fiatalokat, hogyan viselkedjenek a vevőkkel. Kicsiben kezdtük: először az utcán és a helyi parkokban kínáltunk kávét, aztán idővel elkezdtek meghívni bennünket nagyobb rendezvényekre. Jártunk ifjúsági és sport fesztiválokon, iskolákban, üzleti ebédeken, konferenciákon és piknikeken. A mozgókávézón kívül szervezetünk egy kis fix kávézót is üzemeltet, mely remek helyszínt biztosít vásárlóink vendégül látására és az új munkatársak kiképzésére. Amikor az első projekt véget ért, maguk a résztvevők határozták el, hogy legyen folytatása. Ők tanították be a barátaikat, akik a következő projektben átvették a munkát.

Hogyan pályáztatok az Európai Szolidaritási Testület finanszírozási lehetőségére?

Hosszú ideje részt veszünk Erasmus+ projektekben koordinátorként és

partnerként. Ebben a projektben az ötlet egyenesen a fiataloktól jött és a pályázói felületet velük együtt töltöttük ki. Mindenki kifejthette a véleményét és az elképzeléseit. Természetesen a projektcsapat közösen osztozott a felelősségeken is, mindenki kapott szerepet.

A projekt koordinátora volt felelős az adminisztrációért és a logisztikáért, de minden kérdést megbeszéltünk a fiatalokkal, akiknek nagyon fontos volt, hogy közreműködjenek a projekt minden szakaszában és önállóságot tanuljanak.

Hogyan működik a jelenlegi szolidaritási projekt?

A Solidarity Coffee-2 projekt 2020-ban kezdődött öt új résztvevővel, míg az első projekt tagjai, köztük Paulius, mentorokká váltak. A régi résztvevők így meg tudták osztani tapasztalataikat az új csapattal és a munka zökkenőmentesen folytatódott. A két csoport közti különbség: az első projekt csapata a munka elsajátítására, a betanulásra koncentrált inkább, míg a második csapat évszakonként változó tematikákkal gazdagította a programot. Például Valentin-napra romantikus hangulattal készültek, mindent piros szívekkel díszítettek. A vásárlókkal való viselkedést és a kávé felszolgálását szerepjátékos feladatokkal gyakoroltuk, de az új csapattagok gyorsan ráéreztek, átvették az irányítást, és maguk szervezték a dolgokat, beleértve az értékeléseket és a Youthpass bizonyítványokat. Ráadásul az idei tervben Europass önéletrajz-készítés is szerepel!

Mit tanultatok a tevékenységek közben?

Paulius ma már profi barista, de azt is megtanulta, hogy fontos nyitottan hozzáállni a munkatársai ötleteihez. Most az az álma, hogy vesz egy mozgó kávézó-állomásként használható kerékpárt, amivel a várost járva árulhat kávét és amivel fejlesztheti társadalomtudatos vállalkozását. Ugnė is úgy érzi, sok mindent kapott a projekttől: elsajátított új képességeket, élvezi a kávékészítés művészetét és szívesen kommunikál az emberekkel az eseményeken.

Milyen kihívások merültek fel?

Mivel rengeteg kávézó létezik, valamilyen úton-módon érdekessé és láthatóvá kellett tennünk a projektet. Sok időt szántunk a márka és a logó kitalálására, hogy könnyen felismerhető legyen. Ám a legnagyobb kihívást a járvány jelentette! Meg kellett bizonyosodnunk róla, hogy kávézóállomásaink biztonságosak, a vásárlóink és saját magunk védelmében különösen nagy figyelmet fordítottunk a szociális távolságtartási szabályok betartására. Paulius megjegyezte, hogy néha a csapaton belül is akadtak kisebb véleménykülönbségek, de végül mindig közös nevezőre jutottak. Egyetértettek, hogy mindenki igyekszik pontos, pozitív és támogató lenni a többiekkel szemben. A vevőkkel való kapcsolattartás a közösségi médián keresztül szintén fontos, kihívást jelentő feladatnak bizonyult. Aktívak vagyunk a Facebookon, az Instagramon, és a TikTokon már videó bejegyzésekkel is kísérletezünk.

Mi tette ilyen sikeressé a Solidarity Coffee-2 projektet?

A projekt boldog és lelkes fiatalokról szól, akik különleges köteléket alakítanak ki a vásárlókkal. A kávénk azért olyan népszerű, mert nem csak egy kávé! Amikor az emberek meghallják a városunk nevét, tudják, hogy a Solidarity Coffee otthona. Hűséges követőbázisunk van, a vendégeink gyakran magukkal hozzák a barátaikat, hogy ők is kipróbálják a kávénkat.