Harc a manipuláció ellen: Check Fake!

Diana Jašeková projektkoordinátor engedett bepillantást ebbe a nagyszerű ifjúsági cserébe, azaz fiataloknak szóló mobilitási projektbe:

Hogy kezdődött ez a projekt?

Szervezetünk a szlovákiai Nagyszombat (szlovákul Trnava – a szerk.) településen működik. Célkitűzésünk a fiatalok széles körű tájékoztatása helyi és külföldi lehetőségekről az üzlet, a vállalkozói tevékenységek, a karrierfejlesztés, az önkéntesség stb. terén. Sok fiatal, aki részt vesz a foglalkozásainkon nagyszerű ötletekkel áll elő új projektekhez. Így történt a Check Fake! esetében is. A helyi parlamenti választások előtt egy csoport középiskolás fiatal megkeresett bennünket, hogy aggódnak a megbízhatatlan hírforrások miatt. Az időzítés tökéletesnek tűnt a téma feldolgozásához, ezért javasoltuk nekik, hogy rendezzék meg saját ifjúsági csere programjukat.

Hogyan készültetek a projektre?

Alakítottunk egy munkacsoportot, amely támogatta a fiatalokat a projekt jelentkezési szakaszában. Megtanítottuk nekik, hogyan lehet csoportokat fogadni, összeállítani a projekt heti programját és beadni a pályázatot. Segítettünk nekik formába önteni az elképzeléseiket és tanácsokat adtunk nekik az összetettebb információk átadásának legjobb módszereiről. Mindannyian remek munkát végeztek! A jól megírt pályázatot rögtön elfogadták.

Kik voltak a projektben részt vevő fiatalok?

Természetesen olyan fiatalokat akartunk bevonni, akiket igazán érdekelt a téma. Ez egy remek lehetőség volt, hogy újoncok és tapasztaltabb résztvevők egyaránt beléphessenek az Erasmus+ projektek világába. Azért a 18-28 éves korosztályt céloztuk meg, hogy dolgozó emberektől az egyetemi hallgatókon át a középiskolás tanulókig, sokféle hátterű fiatal vehessen részt. Kevesebb lehetőséggel rendelkező résztvevőink is voltak, akiket az internetes információk még jobban befolyásolhatnak, így számukra projektünk különösen hasznosnak bizonyult. Kimondottan azok a fiatalok, akik vidéki területekről érkeztek, nagyon kevés információval bírtak a fact checking, azaz a tények ellenőrzésének módszereiről. Ők mesélték, hogy a barátaik és a családjuk is ritkán kérdőjelezte meg az interneten található információk valóságtartalmát, és amikor a fiatalok megtették, bírálták őket.

Hogyan választottátok ki a partnereiteket?

A partnerszerevezeteinket a már bevált partnereink javaslatai alapján és a SALTO partnerkereső eszköze, az Otlas segítségével választottuk.

Hogyan építettétek fel a heti programot?

Bemelegítő és jégtörő játékokkal kezdtünk, hogy a csoport tagjai megismerkedjenek egymással és megteremtsünk egy barátságos, befogadó légkört. Emellett bemutattuk az Erasmus+ programot az újoncoknak, beleértve egy pozsonyi kirándulást az Európai Bizottság Szlovákiai Képviseletére. Ezután vágtunk bele a témába: kvízek segítségével vezettük be az álhírek elméleti háttere, a félretájékoztatás, a manipuláció és az összeesküvés elméletek megvitatását. Majd következett a program legélvezetesebb része, a gyakorlatok!

Milyen módszereket alkalmaztatok a gyakorlati tanulásban?

Még a program kezdete előtt megkértük a résztvevőket, hogy készítsenek prezentációkat az országaikról. Mindegyik bemutató adott kultúrára vonatkozó jellemzői között el kellett rejteniük egy hamis sztereotípiát, így a társaik találgathattak, melyik állítás nem igaz. Emellett olyan kreatív tevékenységeket is végeztünk, mint a kritikus gondolkodást erősítő és az interneten keringő hamis információk felismerését oktató online játékok (Factitious; Bad News; Fake It To Make It). Ez segítette a résztvevőket, hogy a következőkben létrehozzák saját offline játékaikat: társasokat, szimulációkat, szerepjátékokat készítettek. Majd, hogy jobban megértsék a hirdetésekben használt technikákat, a csoport tagjainak reklámokat kellett kitalálniuk adott termékekhez. Egyik csapat például reklámvideókkal akart „eladni” egy szerelmi bájitalt, míg mások olyan videómontázst szerkesztettek, ahol egy másik ember szavait adták a főszereplő szájába montázs segítségével.

Mit tanultak a fiatalok ezekből a játékokból és feladatokból?

A legtöbb résztvevő formális tanulási környezethez szokott, ezért néhányan meglepőnek találták, hogy lehetséges egyszerre jól érezni magukat és a nemformális tanulással tanulni is. A tevékenységek megmutatták nekik az álhírek veszélyeit a társadalomra nézve, illetve, hogy hogyan ellenőrizhetik, az információ megbízható forrásból származik-e. Ez volt az egyik legfontosabb dolog, amit az egy hét alatt elsajátítottak. Új tudásukat egy kézikönyvben összegezték, amit aztán a barátaiknak és a családjuknak is meg tudtak mutatni.

Hogyan vontátok be a résztvevőket a tevékenységekbe?

Egy programokkal teli hét alatt a résztvevők könnyen elveszíthetik a motivációjukat, ezért sok izgalmas ötlettel készültünk, beiktattunk számos szünetet és energizáló játékot. A résztvevőket még az ifjúsági csere előtt megkérdeztük, hogy milyen műhelyfoglalkozásokat tartanának szívesen. Például egy ukrán lány egy az álhírek felismerésére szakosodott cégnél dolgozott, ezért fantasztikus workshopot tudott tartani a tények ellenőrzésének gyakorlatáról. Egy másik 16 éves résztvevő pedig megmutatta, hogyan lehet elbizonytalanítani az álhírekben hívő embereket. Természetesen egy szakértő facilitátor, az Európai Bizottságnál dolgozó kollégánk segítette a keretek megtartását és vezette az elméletibb aspektusokról szóló részeket.

Milyen módon hirdettétek a projektet?

Készítettünk saját pólókat, jelvényeket, hirdetéseket, képregényeket és cikkeket, melyeket az Instagram és a Facebook csatornáinkon tettünk közzé #Checkfake hashtaggel. Különösen inspiráló volt a Danubiana modern művészeti múzeumban tett látogatásunk, mely tökéletes helyszínnek bizonyult a vizuális üzenetek és a propaganda megvitatására! A hét végére pedig elkészült az a kézikönyv is, amit a résztvevők osztálytársaikkal, iskolákkal és a saját országuk öt másik szervezetével osztottak meg.

Hogyan szerveztétek meg a logisztikát?

Szervezetünk tagjai koordinálták a logisztikát, de a résztvevők is aktív szerepet játszottak benne. A szlovákiai csapat például utánanézett és továbbította a legjobb utazási megoldásokat a más országokból érkező csapatoknak. A projekt egy vidéki területen zajlott nem messze Pozsonytól (kb. 30 km távolságra), ezért mi szerveztük meg a szállásra eljutást.

Mi minden jelentett kihívást?

A résztvevők különböző elvárásai, melyek a csoport viselkedését is befolyásolták. Például nehéz volt aktív részvételre buzdítani a kevesebb önbizalommal bíró fiatalokat. Habár próbáltuk a tevékenységeket a lehető legváltozatosabbá és leginteraktívabbá tenni, több résztvevőt még így is nehéz volt lekötni egyes témákkal: ezeknek a fiataloknak igazán szükségük volt biztatásra ahhoz, hogy a projekt minden részéhez hozzátegyenek valamit.

Van egyéb javaslatotok azok számára, akik egy hasonlóan sikeres ifjúsági cserét szeretnének rendezni?

Egy jó minőségű projekthez elengedhetetlen, hogy alaposan átgondoljuk a projekt szerkezetét és egy jó flowban egymásra épülő tevékenységeket rakjunk össze. Ami pedig még fontosabb, ötvözzük az örömöt a tanítással!