A fiatalok és az állam párbeszéde: Ifjúsági Képviselőház

Hogy többet tudjunk meg a projekt alakulásáról, interjúnkban Andreas Charalamboust (Ifjúsági Képviselőház elnöke 2019-2020), Nicky-Victoria Frantzeskou Ramost (Ifjúsági Képviselőház korábbi elnöke 2018) és Christiana Xenofontost (Koordináló Bizottság tagja és Ciprusi Ifjúsági Tanács alelnöke). A ciprusi Oktatási, Sport-, Ifjúsági és Kulturális Minisztérium képviselőjeként Marios Epaminondas vett részt a beszélgetésen.

Mikor született meg a projekt ötlete?

Csapat: 2015-ben ébredtünk rá, hogy a 18-25 éves korosztálynak több lehetőségre volt szüksége a parlamenti politikában való részvételre. Akkoriban már létezett a 13-17 éves fiatalok parlamentje, de ahhoz, hogy valaki a hagyományos parlament tagja lehessen, legalább 26 évesnek kell lennie. Ezért döntöttünk úgy, hogy létrehozunk egy Erasmus+ projektet a fiatalok és a döntéshozók párbeszédének elősegítésére, a Cyprus Youth DiplomaCY és a Ciprusi Ifjúsági Tanács egyesített szakértelmével, a Youth Board of Cyprus és az Oktatási, Sport-, Ifjúsági és Kulturális Minisztérium támogatásával.

Hogyan terveztétek és valósítottátok meg a projektet?

Csapat: 2016 áprilisában pályáztunk és 2016 szeptemberében került sor az első parlament szimulációra. A ciprusi parlament – más néven a Ciprusi Köztársaság képviselőháza – szolgált mintaként, melyet a saját céljainkhoz alakítottunk. Például az igazi parlament 14 bizottsággal bír, de mi csak azzal az öttel dolgoztunk, melyek a fiataloknak a legrelevánsabbak: oktatásügy és kultúra, európai és külügyek, belügy, munka és társadalombiztosítás, környezetvédelem. A szimulációban 56 fiatal képviselő vett részt, ugyanannyian, mint a megválasztott parlamenti képviselők.

Hogyan választottátok ki az Ifjúsági Képviselőház résztvevőit?

Csapat: Miután közzétettük a részvételi felhívást, a fiatalok kitöltötték a jelentkezési lapot, amit alaposan átnéztünk. A jelentkezés olyan kérdésekből állt, melyekkel fel tudtuk mérni, mennyire elkötelezettek a jelentkezők, melyik bizottságokhoz szerettek volna csatlakozni érdeklődési körük és szakterületük alapján és mivel tudtak hozzájárulni a projekthez. Létrehoztunk egy sajtó csapatot is olyan fiatalokból, akiknek volt újságírói tapasztalatuk, így minden bizottság munkáját egy fiatal „újságíró” követte.

Hogyan oldottátok meg a logisztikát a projekt első évében?

Csapat: Az elején csapatunk csak négy emberből állt, akiknek mindenről gondoskodniuk kellett! A szimulációt egy hotelban szerveztük, a Ciprus minden részéről érkezett fiatal képviselők itt szálltak meg a program 3 napja alatt. Az öt szakértői bizottság élére kineveztünk hozzáértő vezetőket, akik az egyes bizottságok koordinálásáért és vezetéséért feleltek. A második évtől már ezeket a vezetőket is egy nyilvános jelentkezési folyamat során választottuk ki, a projekt során egyre több felelősséget vállaltak a csapataikért.

Hogyan zajlott maga a szimuláció?

Csapat: A bizottságok javaslatokon dolgoztak, majd az utolsó napon előterjesztették, prezentálták az eredményeket. Az első évben ez a folyamat sokkal több időt és energiát igényelt csapatunk részéről, például a program utolsó éjszakáját azzal töltöttük, hogy kinyomtattuk a véglegesített dokumentumokat. A 3. Ifjúsági Parlament óta azonban hatékonyabban dolgozunk: papírmentesen! Még az értékeléseket is online intézzük. Ez egy nagy siker, és jól kifejezi, mennyire elszántan törekszünk egy fenntarthatóbb munkakultúra létrehozására.

Milyen hatással voltatok a fiatalokra?

A projekt előtt a fiatalok eléggé kiábrándultan álltak a politikai rendszerhez és a legtöbben nem is szavaztak a választásokon. Az Ifjúsági Parlament jó ösztönzés volt számukra, hogy állást foglaljanak és részt vegyenek. Mivel a demokrácia működésének az oktatása gyakran elmarad, a fiatalok nagyon motiváltnak bizonyultak, többet szerettek volna megtudni arról a projekten keresztül. 2018-ban minden addigi résztvevőnek küldtünk egy kérdőívet, melyben a hatást szerettük volna mérni: megkérdeztük, milyennek képzeltek egy ideális jelöltet és változott-e a politikához való hozzáállásuk. Kiderült, hogy a projekt óta legtöbbjük sokkal szívesebben vett részt politikai döntéshozatali folyamatokban.

Milyen kihívások adódtak?

Csapat: Egy ilyen nagy, ennyire sok résztvevővel működő programnak megvannak a maga kihívásai. Az elején a legnagyobb akadályt a finanszírozás jelentette, amit az európai pályázat oldott meg. De a legnagyobb lépést 2017-ben tettük, amikor a Ciprusi Köztársaság Miniszteri Tanácsa elismerte a munkánkat, és vállalták az Ifjúsági Képviselőház finanszírozását minden évben. Miénk az első Erasmus+ projekt, mely ebben a megtiszteltetésben részesült!
Egy másik nehézség: nem volt könnyű egy év alatt kidolgozni az irányelveket és végigvinni a hozzájuk kapcsolódó lobbifolyamatot, ezért a ciklust két évre növeltük. A minisztériumok és a fiatal képviselők visszajelzései alapján ez az extra idő lényegesen sokat javított a helyzeten. A kormányzati mechanizmusok alapvetően lassúak, és időbe telhet, míg minden résztvevő megvitat egy kérdést és kialakul az elképzelés. Jelenleg a járványhelyzet jelent új kihívásokat, de a bizottságok online folytatták a munkát.

Mit tanulnak a részt vevő fiatalok?

Csapat: Az elméleti tudáson kívül fejlesztik a komunikációs, kreatív és csapatmunka képességeiket. A legtöbb résztvevőnek van háttere az egyesületekkel való munkában. Ennek ellenére, habár lehetnek személyes politikai ambícióik, az Ifjúsági Parlament lényege egy olyan csoport létrehozása, melynek működéséből az egész társadalom profitál. Kemény munkával igazán termékeny és együttműködő légkört hoznak létre, de a parlamentáris folyamatokban való részvétel által azt is látják, mennyire összetett és megerőltető lehet a politika.

Marios Epaminondas: Szerintem a folyamat ugyanolyan fontos, mint az eredmény. A fiatalok konkrét javaslatokat dolgoznak ki, de amíg ezt teszik, fejlesztik a képességeiket és a liberális demokráciát is hirdetik. Ha egyetlen javaslatukat sem fogadják el a minisztériumok, akkor is hozzájárultak a társadalom működéséhez.

Hoznátok néhány példát az Ifjúsági Parlament javaslataira?

Csapat: A külügyi bizottságnak például tetszett az új diplomaták képzésére és mentorálására vonatkozó javaslatunk. A nemformális oktatás elismerését kezdeményező indítványunk szintén terítéken van, és egy szakértői csoportunk dolgozik rajta az oktatási minisztériummal együttműködésben. Míg más ötleteinkkel már korábban is foglalkoztak reformok, ezen a területen teljesen úttörő munkát végeztünk. Arra is bíztattuk a képviselőket, hogy csatlakozzanak a bizottságaink üléseihez, igyekeztünk egy a szektorokat összekötő és részvételen alapuló környezetet teremteni. Ennélfogva sikerült minden egyes minisztériumban kineveztetnünk egy szakértőt, aki a kérdéseinkkel és prioritásainkkal foglalkozik.

Ajánlanátok valamit azoknak a fiataloknak, akik szeretnének belevágni egy hasonló projektbe?

Marios Epaminondas: Alkossanak egy csoportot – informális vagy civil szervezet egyaránt jó lehet –, mert az egyénnek erőt ad a hasonló gondolkodású emberek csoportja. Az is fontos, hogy találjanak egy döntéshozót, aki tanácsokkal láthatja el őket. Valószínűleg nem tudnak a miniszterelnökkel beszélni, de egy másik miniszter, egy tanácstag vagy egy helyi iskolaigazgató is tökéletes lehet az elinduláshoz. Az ő szakértelmük időt és energiát fog spórolni a csapatnak. És ne felejtsük el, hogy minden közpénzt használó kezdeményezésnek átláthatónak és inkluzívnak kell lennie, ezért javaslom, gondolják át alaposan a projekt etikai szempontjait, vonatkozásait.