Első alkalommal ismertek el bennünket, állami gondozásból kilépő, fiatal korunk ellenére súlyos, személyes történetekkel és sok élettapasztalattal bíró személyeket. Azt hittük, egyedül vagyunk a problémáinkkal, de amikor találkoztunk, megértettük, hogy fontos az életről alkotott véleményünk és lehet saját hangunk. Ha pedig együtt szót emelünk az érdekeinkért, változást is előidézhetünk. A projektnek hála rájöttünk, hogy fontos kitartani az ifjúságvédelemből való kilépés ideális módjáról alkotott elképzeléseink mellett. Ezért döntöttük el, hogy csapatként együtt maradunk és megalapítottuk az Ausztriai Állami Gondozást Elhagyók Egyesületét, amivel egyenlő esélyeket szeretnénk biztosítani az állami gondozott fiataloknak az életben való induláshoz.
Az ifjúságvédelmi intézményekből kikerülő fiatalok számára ijesztő lehet a külvilágba való kilépés. A folyamat megkönnyítéséért a projekt kamaszokat és döntéshozókat hozott össze, hogy szembenézzenek az állami gondozásban élő fiatalok problémáival és megoldást keressenek rájuk. A siker mutatója: a projektet egész Ausztriában nagy érdeklődés követte!
A részvétel nem azt jelenti, hogy ráerőltetünk az emberekre egy problémát. Sokkal inkább arról szól, hogy ők és a jövő generációi is jobban járnak a probléma megoldásával. Amikor a részvétel természetes folyamat, nagyobb erőt rejt magában. A programunkban részt vevő fiatalok képesek voltak átalakítani negatív tapasztalataikat, és pozitív változásokat elérni.
A projekt koordinátora, Maximilian Ullrich mesélt a hatékony programról:
Mire utal a projekt címe, CareLeaving Dialog?
Európában egy fiatal átlagosan 25-26 éves kora körül költözik ki a családi otthonból. Ezzel szemben sok gyermek, aki ifjúságvédelmi intézményben nő fel, 18 évesen egyedül marad, és el kell hagynia az intézetet. Mivel ezen fiatalok nagy része nem rendelkezik támogató háttérrel, sokkal jobban ki vannak téve a hajléktalanná válás, az anyagi problémák, a kábítószer-függőség és a bűnözés veszélyeinek. Ezért szerettük volna a projektünkkel a bentlakásos intézmények elhagyásának folyamatát javítani és párbeszédet kezdeményezni a fiatalok és a kormány között.
Milyen szervezeteket vontatok be ebbe a nagyratörő tervbe?
A FICE Austria (Oktatási Közösségek Nemzetközi Föderációja) a FICE International gyermek- és ifjúságvédelemben dolgozó szervezetek és szakemberek nemzetközi, 35 országot egyesítő hálózatának ausztriai részlege. Ezért könnyű volt kialakítani együttműködéseket olyan szervezetekkel, mint az Ausztriai Bentlakásos Gyermek- és Ifjúsággondozás Átfogó Szervezete és az Ausztriai Ifjúsági Tanács. Mivel már több európai finanszírozású programot rendeztünk az állami gondozást elhagyó fiatalok nehézségeire koncentrálva, sok egyéb hasznos kapcsolattal és együttműködéssel rendelkeztünk.
Elárulnál kicsit többet ezekről a partnerszervezetekről?
Az SOS CVI szervezettel ifjúságvédelemben dolgozó szakembereknek tartottunk képzést az állami gondozást elhagyók fiatalokkal alkalmazható, gyermeki jogokon alapuló megközelítésről és támogató hálózataik erősítésének lehetőségeiről. A Volkshilfe, a Diakonie, a Caritas, az SOS Gyermekfalvak nemzetközi és ausztriai részlegei pedig csatlakoztak az általunk működtetett Érdekeltek (Stakeholderek) Nemzeti Csoportjához és a 18 éven felüli fiatalok Ifjúságvédelmi Platformjához.
Kiknek szóltak a projekt-tevékenységek?
Először három foglalkozást szerveztünk minden csoportban 15-30 fiatal részvételével. Ezek a workshopok három különböző helyszínen valósultak meg, hogy Ausztria mind a kilenc tartományából részt vehessenek fiatalok. A résztvevők egy része már függetlenül, a gondozáson kívül élt, míg a fiatalabb, még ifjúságvédelemben élő résztvevőket nevelőik kísérték el a tevékenységekre.
Mi történt a műhely-foglalkozásokon?
Mindegyik alkalom három napig tartott és rendkívül interaktív, mozgalmas foglalkozásokból állt. Szakértő facilitátorok tartották a programot és közvetítették az eredményeket a helyi önkormányzatok felé. Minden foglalkozást jégtörő játékokkal kezdtünk, majd meghallgattuk a résztvevők személyes tapasztalatait és ötleteket gyűjtöttünk a rendszer javítására. A beszélgetések és a csoportmunka segített felismerni a tartományok legnagyobb kihívásait. Ezután a fiatalok fejlesztési javaslatokkal álltak elő, melyeket az állami gondozásban dolgozókkal és a helyi politikusokkal tartományi szintű politikai párbeszéd találkozókon vitathattak meg.
Mi következett utána?
Még egy workshopot szerveztünk Bécsben a tartományi szintű foglalkozások és politikai párbeszédek eredményeinek összegyűjtésének céljából. Ezekre az információkra alapozva a fiatalok kilenc politikai ajánlást dolgoztak ki egész Ausztriára vonatkozóan. A fiatalok a projekt zárókonferenciájára egy kiállítással is készültek, ahol fotókkal illusztrálták személyes nézeteiket az állami gondozásról.
Mi volt a célja ennek a záróeseménynek?
A nagy konferenciát az Európai Unió házában rendeztük, Bécsben. A meghívottak közt az ausztriai állami gondozás témájával foglalkozó tartományi önkormányzatok és városi tanácsok képviselői, parlamenti képviselők, különböző érdekeltek és döntéshozók szerepeltek. A kilenc ajánlás bemutatását és a kiállítás megnyitóját egy kerekasztal beszélgetés követte, ahol a fiatalok megosztották aggodalmaikat a döntéshozókkal és megvitatták a lehetséges megoldásokat.
Milyen elvárásokat fogalmaztak meg a fiatalok?
Az egyik legfőbb téma az állami gondozás és a pénzügyi támogatás 25-éves korig való kiterjesztése volt. Emellett felmerült az állami gondozottak jobb oktatási és karrier támogatásainak kérdése, illetve a szálláskeresés és a napi kihívásokkal való megküzdés a függetlenedés folyamatában, az egészségbiztosítástól a villanyszámlákig.
Hogyan buzdítottátok a fiatalokat aktív részvételre a foglalkozások és a politikai párbeszéd folyamatok esetében?
A résztvevőknek gyakran nehezére esett az állami gondozásról szóló legintimebb történetek megosztása, de a facilitátorok nagy kreativitással ösztönözték a fiatalokat beszédre, szóbeli megnyilvánulásra. A facilitátorok és a nevelők biztosították, hogy biztonságban, kényelmesen érezzék magukat. Mivel a többségük hasonló élményeken ment át, kölcsönösen támogatni tudták egymást. Fontos pillanat volt az is, hogy – néhányan életükben először! – elmesélhették a történeteiket és megoszthatták a nézőpontjukat politikusokkal.
Mit tanultatok a projektből?
Megértettük, hogy az ifjúságvédelemből való kilépés folyamatának sikere elsősorban az ifjúságvédelmi szervezetek és egyének önkéntes vállalásain és elkötelezettségén múlik. A fiatalok pedig arra a következtetésre jutottak, nem szabadna, hogy így legyen: a kormánynak sokkal többet kellene tennie. Azt is láttuk, hogy több felkészítésre lenne szükség az állami gondozás elhagyását illetően. A foglalkozásaink során 150 résztvevő fejlesztette nyilvános beszéd készségét és önbizalmát, így a projekt után akár a továbbtanulást vagy egy szakképzést is számításba vehettek. Reméljük, hogy néhányan inspirációt szereztek ahhoz is, hogy politikailag aktívak legyenek és használják a tapasztalataikat az állami gondozásban élők helyzetének javítására.
Mely eredményekre vagytok a legbüszkébbek?
A CareLeaving Dialog projekt után a szakértői csoport fiataljai közül néhányan megalapították saját szervezetüket, az Ausztriai Állami Gondozást Elhagyók Egyesületét. Lenyűgöző teljesítmény, azon kívül, hogy néha hozzánk fordulnak tanácsért, maguk menedzselnek mindent. Az érdekképviseleti munkát is folytatják a közösségi médiában, illetve egy saját honlap alapításán dolgoznak. Örömmel mondhatom, hogy a munkájuk megtérülni látszik: országszerte egyre ismertebbek, hívják őket konferenciákra és sajtó rendezvényekre.
Mi jelentette a legnagyobb kihívást?
Mivel sok fiatal egy átmeneti életszakaszban tart – most fejezik be az iskolát, munkát keresnek, költöznek –, nehezen tudtak a projekt egész időtartama alatt részt venni. Viszont kiterjedt partnerhálózatunk segítségével sikerült bevonnunk igazán elkötelezett fiatalokat, akik elejétől a végéig követték a projektet, és az egyesület alapítótagjaivá váltak. Csapat szinten pedig a projekt indulását találtuk különösen nehéznek. Két kollégámmal együtt egyszerre csöppentünk bele több projektbe és meglehetősen későn, három hónappal a CareLeaving Projekt indulása után kaptam megbízást a koordinálására. Alaposan át kellett tanulmányoznom a mindenre kiterjedő projektterv részleteit és nagyon keményen kellett dolgoznom, hogy mindent határidőre tudjunk teljesíteni. Szerencsére az igazán jól megírt projektterv segített a munka irányításában.
Ajánlanál valamit azoknak, akik projektszervezésen gondolkodnak?
Első alkalommal koordináltam Erasmus+ projektet, ami remek lehetőséget adott arra, hogy betekintést nyerjek a színfalak mögé. Rájöttem, hogy az Erasmus+ projektek nagyon bürokratikusak, de egyértelmű szerkezetük nagy segítség. Tanácsolnám, hogy előre gondolják át a költségeket és a társfinanszírozási lehetőségeket. Mivel a folyamat során egyik fő adományozónkat elvesztettük, nagy volt a nyomás és sok plusz erőfeszítést kellett tennünk a költségvetés biztosítására a már futó projekt idején.
Történt utánkövetés, lett a projektnek folytatása?
Igen, nagyon is sok! A CareLeaving Dialog termékeny talajnak bizonyult szinergiák létrehozásához. Egyik legfontosabb teljesítményünk az Ausztriai Állami Gondozást Elhagyók Egyesületének megalakulása. Ezen kívül egy fenntarthatósági ütemterv és a fiatalok politikai javaslatai foglalják össze legjobb gyakorlatainkat. A projekt zárókonferenciáját 2019. április elsején tartottuk, majd 19 érdekelt partnerrel együttműködésben 2020. február 21-én (az állami gondozás világnapján) megszerveztük az Ausztriai Állami Gondozást Elhagyók Konferenciáját. Ez egy évente megrendezett eseménnyé nőtte ki magát, mely a nevelők, a kormányzati képviselők és a fiatalok kommunikációjának fontosságát hirdeti. Végül az SOS CVI által létrehozott digitális felületről szeretnék szót ejteni, ahol a fiatalok mentorálást kaphatnak más állami gondozott háttérrel rendelkező fiataloktól, nevelőktől és az üzleti szektorban dolgozóktól az állásjelentkezés, állásinterjúra felkészülés, önéletrajz írás stb. terén. Ez az Ausztriai Állami Gondozást Elhagyók Egyesülete által működtetett platform is a projekt remek hagyatéka, segíti a fiatalok és az ifjúságvédelmi szakértők közötti kapcsolat fenntartását.
Projekteredmények
A fiatalok által írt politikai javaslatok jó rálátást nyújtanak fejlesztési javaslataikra.
Kilenc politikai javaslat
Az ifjúságvédelmi szolgáltatások kiterjesztése 25 éves korig, illetve a jobb oktatási és karrier támogatás biztosítása: csak két példa a javaslatokra. Ha kíváncsi vagy az összesre, böngészd át a fiatalok kiadványát!
A projektről
Supported by:
Erasmus+ / Ifjúsági részvételi tevékenységek
EU ifjúsági terület prioritása:
Részvétel a demokratikus életben
Topic:
Aktivizmus és döntéshozatal
Láthatóság:
A fiatalok – több mint 150 résztvevő! – kilenc politikai ajánlást írtak és mutattak be a döntéshozóknak. A többi eredménnyel együtt ezeket is közzétették a FICE honlapján és a partnerszervezetek közösségi média felületein és honlapjain.