A Power to Act projekt életem egyik legjobb élménye. Őszintén mondhatom, hogy az ifjúsági cseréről minden egyes ember felejthetetlen hatást tett rám. Tanulhattam más résztvevők kultúrájáról és szokásairól, de megismertem őket személyesen is. Megtanultuk, mit jelent a nemformális tanulás, anélkül, hogy igazából észrevettük volna, hogy mi is részesei vagyunk. A tevékenységek egyszerre voltak szórakoztatóak és oktató jellegűek, ami nagyon eltért a korábbi tapasztalataimtól. Az ifjúsági csere előtt a szórakozás és az oktatás két külön fogalom volt számomra, és semmiképp nem tudtam összekötni őket, de most már más a helyzet!
Ez a játékokban és színjátszó-gyakorlatokban bővelkedő ifjúsági csere fiatal résztvevőinek életre szóló élmény marad, számunkra pedig egy inspiráló példa a jövőbeli Erasmus+ projektekhez. A Horvátországban töltött egy hét alatt az öt országból érkezett 25 fiatal sokat tanult együttműködésről, bizalomról, kreativitásról és mindenekelőtt önmagukról.
A részvételi foglalkozások sikere azon múlik, hogy sikerül-e megtalálni a módját a fiatalok bevonásának a projekt legeslegelejétől a végéig. Olyan varázslatos hangulatot kell teremtenünk egy lassan felépített, érzelmi kapcsolódással, mely önbizalmat ad nekik az új tevékenységek kipróbálásához és élmények szerzéséhez.
Interjúnkban Natali Bosić projektkoordinátor árult el többet a projektről:
Mi volt az ifjúsági csere alapötlete?
Izgalmas, részvételre ösztönző módszerekkel szerettük volna aktivizálni a fiatalokat. Képességeiket a kommunikáció, az együttműködés és a kreativitás terén szimulációk és játékok segítségével igyekeztünk fejleszteni. Elsősorban a 13-16 éves, az Erasmus+ programokban részt vevő legfiatalabb korosztálynak szerettünk volna lehetőséget adni. Pedig nekik szervezni projektet különösen bonyolult, hiszen el kellett magyaráznunk a szüleiknek, hogy az Erasmus+ projektek biztonságosak, felelősségteljes szervezők állnak mögöttük (és a részvétel ingyenes). Ennek ellenére kimondottan ezeket a fiatalabb résztvevőket céloztuk meg, mert rájuk még erősebb hatással lehetnek az Erasmus+ programok, és valószínűbb, hogy a jövőben több programba fognak becsatlakozni.
Hogyan találtatok más ifjúságsegítőket és szervezeteket, akik segíteni tudtak a projekt létrehozásában?
Aleksandra Mihajlovskát, a macedón csapat ifjúsági-vezetőjét egy Erasmus+ képzési programon (TCA) ismertem meg, amikor még saját egyesületeink alapításának kezdeti fázisában jártunk. Egy hullámhosszon voltunk abban is, hogy szerettünk volna rendezni egy ifjúsági cserét, ezért elkezdtünk partnereket keresni kontaktjainkon keresztül. Én ismertem az olasz és a szerb ifjúságsegítőket, Aleksandra vonta be a dán szervezetet. Természetesen fontos volt olyan partnerszervezeteket találni, akik saját közösségükben már dolgoztak kiskamaszokkal.
Hogyan garantáltátok, hogy a fiatalok ténylegesen, aktívan részt vegyenek a projektben?
A felkészülés részeként rendeztünk egy előkészítő látogatást (APV), ahol minden egyesületből ketten vettek részt, a csoportvezető és egy fiatal résztvevő, akik prezentálták a programhoz kötődő ötleteiket és elképzeléseiket. Ez növelte a program iránt érzett felelősségtudatukat és rávezette őket saját programjuk megalkotására. A dán partneren kívül mindegyik partnerszervezetnek volt tapasztalata cirkusz- vagy előadó-művészetekben, táncban és színházi foglalkozásokban, ezért a projektben ötvöztük sokféle tehetségüket. Ezek a színjátszós tevékenységek remek lehetőséget nyújtottak a részvétel elősegítésére!
Hogyan nézett ki a heti program?
Amikor a fiatalok kitalálták a főbb foglalkozásokat, úgy osztottuk be őket a heti tervbe, hogy illeszkedjenek a program megfelelő szakaszához. Például ifjúsági vezetőként tudjuk, melyik tevékenységek működnek jobban az első napon, amikor a fiatalok először találkoznak és még csak ismerkednek egymással. A hét második felében, amikor viszont szerettük volna a bizalmat erősíteni a csapatban, a cirkuszi feladatokhoz nyúltunk. Itt közvetlenebb kapcsolatra volt szükség, illetve, hogy a résztvevők merjenek a csoport támogatására hagyatkozni. Ily mód a fiatalok a projekt aktív, szervező részei voltak: az ifjúságsegítők csak „betömték a réseket”, keretbe foglalták a fiatalok által kezdeményezett programot, és segítettek nekik felkészülni a foglalkozásokra.
A részvételi megközelítéssel dolgozó színházi technikák valóban aktív részvételre bírták a fiatalokat?
Igen. A részvételi színházas módszerek nagyon tetszettek nekik, és úgy szerveztük, hogy mindenki jól érezze magát bennük. Amikor kiválasztottuk a résztvevőket, megkérdeztük tőlük, hogy szívesen kiállnának-e előadni és kipróbálnának-e valami újat. Természetesen észben tartottuk, hogy néhányuknak ez valódi kihívást jelenthet, ezért a hét során óvatosan, fokozatosan haladva az összetettebb, nehezebb feladatok felé vezettük ki őket a komfortzónájukból.
Mondanál néhány példát a tevékenységekre, foglalkozásokra?
A hét egyik nagy eredménye az eszköztár elkészítése volt, amelyben a résztvevők által hozott legjobb gyakorlatokat gyűjtöttük össze. Például az olasz csapat megmutatta, hogy az akrobatikus, úgynevezett acrobalance-képességek és az emberi piramis készítése miként használhatók csapatépítésre. A csoporttal folytatott megbeszéléseken hangsúlyoztuk, hogy bár mindegyik tevékenység szórakoztató, élvezetes, emellett valódi hozadékuk is van! Egy interkulturális párbeszédről szóló feladatban például a résztvevők négy különböző (kitalált) törzsben vizsgálták a kultúrák szabályait és tabuit. Azon kívül, hogy megalkották saját, speciális rítusaikat a környezetben található anyagok segítségével, egyik csapat még a területét is kijelölte az erdőben! Amikor a törzsek találkoztak, a kultúrák összecsapása nyilvánvaló volt. Utána viszont képesek voltak átbeszélni és megvitatni a viselkedésük okát. Noha nem könnyű különböző kultúrákra vonatkozó kérdéseket szemléltetni fiataloknak, a szerepjátékos formátum sokkal egyszerűbbé tette az absztrakt elmélet hétköznapi élethez hasonlítását.
Tudnál egy példát említeni, ami a legjobban kifejezi az ifjúsági csere sikerét?
A hatalmas sportpályán megtartott, egyszerű feladat során az egész csoport felsorakozott egy sorban, kivéve egy embert, aki csukott szemmel belefutott a résztvevők alkotta láncba, bízva benne, hogy a többiek megtartják őt. Amikor a program elején próbáltuk ki ezt a kihívást, sokan kihátráltak és még sétáló tempóban sem sikerült nekik. Viszont, amikor utolsó nap megismételtük, mindannyian, egytől egyig futottak, tétovázás nélkül! Szívmelengető pillanat volt, a lehető legjobb visszajelzés.
Milyen kihívások adódtak?
A legnehezebb az volt, hogy egyensúlyt találjunk szabadság és szerkezet között. A fiatalok egy ilyen nagy csoportjáért felelősnek lenni azt jelentette, hogy utána kellett néznünk az utazásra vonatkozó, országonként változó jogi helyzetnek, szabályoknak, a szükséges dokumentációnak stb. Mivel a csoport fele életében először utazott külföldre, fel kellett készítenünk a fiatalokat és a szüleiket egyaránt! Végül semmilyen problémánk nem volt, de csak azért, mert nagyon komolyan vettük a felkészülést, az előkészületeket. A projekt helyszínén kívülre közösen szerveztünk sétákat, és esténként is felügyeltük a fiatalokat, amikor a szállás közösségi tereiben töltöttek időt, társasoztak. Mivel a szálláson a miénkkel párhuzamosan más rendezvények is folytak, a résztvevőinknek lehetőségük volt megmutatni a projekt eredményeit például egy „tehetségkutató” keretében más fiataloknak.
Ajánlanál valamit azoknak, akik az első projektjüket szervezik?
Olyan partnereket válasszanak, akiket ismernek, és nem véletlenül találtak rájuk az interneten! Nekünk nagyon sokat segített, hogy már korábbi projektekről ismertük egymást a partnereinkkel, és úgy szerveztük, hogy a projekt minden lépésében jelen legyenek.
Milyen hatásai voltak ennek a fiataloknak szóló mobilitási projektnek?
Később néhány résztvevő maga is pályázott Erasmus+ program szervezésére, reméljük, ezek a projektek a járványhelyzet után megvalósulhatnak. Egy másik eredmény, hogy néhány héttel a projekt vége után néhány csapattag ismét találkozott a Storyland nevű ifjúsági projekten Svédországban. Mindenki tudja, aki részt vett ilyen programban, hogy milyen erős barátságok születnek. Ez egyértelműen bebizonyosodott, amikor a fiatalok ismét találkoztak, és lelkesen osztották meg Horvátországban szerzett tapasztalataikat az új csapat tagjaival.
Projektkoordinátorok
Projekteredmények
A projekt egyik eredménye a résztvevők legjobb gyakorlatait összegyűjtő eszköztár elkészítése.
Eszköztár
A kiadványban leírt módszerek játékokon és szimulációkon alapszanak. Céljuk a résztvevők kommunikációs, együttműködési, bizalmi képességeinek és képzelőerejének fejlesztése.
A projektről
Supported by:
Erasmus+ / Ifjúsági cserék
EU ifjúsági terület prioritása:
Részvétel a demokratikus életben
Topic:
Ifjúsági szektor fejlesztése
Láthatóság:
A projekt eredményeit a csoportok különböző eseményeken hirdették. Például a horvátországi Rijekában iskolai prezentációkat tartottak és cikket írtak róla. Szerbiában a fiatalok a nemzeti televíziónak nyilatkoztak! Az olasz résztvevők pedig egy Benevento utcáin szervezett szabadtéri előadással idézték fel a projektet.
Részt vevő szervezetek:
Részt vevő országok
Szerzők
