Inkluzív városok: Preventing Social Conflicts in Public Space

Az innovatív városi kezdeményezés projektmenedzsere, Milla Kallio árult el többet a projektről:

Mit szerettetek volna elérni a projekttel?

Öt fiatal vagyunk, akik várostervezést tanultak. Észrevettük, hogy a városunkban, Helsinkiben bizonyos csoportok véleményét egyáltalán nem kérték ki az őket körülvevő városi környezet fejlesztéseiről. Azáltal, hogy bevontuk a projektbe ezeket a marginalizált embereket, igyekeztünk felfedezni új módszereket, amivel eljuttathattuk a véleményüket a tervezőkhöz.

Milyen marginalizált csoportokkal akartatok dolgozni?

Egy meglehetősen rossz megítélésű környék, a helsinki Puhos bevásárlóközpont körüli városrészről kezdtünk kutatni. A várostervezők le akarták rombolni a bevásárlóközpontot, ami egyértelműen hatással lett volna a közelben élő, bevándorló közösségekre. Ezért azzal kezdtük, hogy kiderítsük, mit jelent a bevásárlóközpont a helyieknek. Láttuk, hogy a környéken két fontos bevásárlóközpont található: egyik az, ahová a legtöbb ember jár, itt alapvető dolgokat áruló üzletek vannak, míg a másik, Puhos néven ismert helyen több etnikai bolt, különböző éttermek és imatermek kaptak helyet, főként ide járt több arab, szomáli, orosz nyelvű kisebbségi csoport.

Melyek voltak a projekt fő szakaszai?

Az első hónapokban a környék és a bevásárlóközpont megismerésére koncentráltunk, szerettük volna megérteni az általános megítélését, hogy milyennek látták a különböző lakosok. Ezután felvettük a kapcsolatot a környéken élő kisebbségi csoportok képviselőivel és az itt működő szervezetekkel, akiknek a segítségével műhelyfoglalkozásokat rendeztünk a „Puhos loves people” nevű nyári fesztiválon. Itt felállított úgynevezett „feltérképező állomásaink” célja az információgyűjtés volt, az emberek megoszthatták velünk a véleményüket. Év vége felé a kisebbségi csoportok képviselőin keresztül felkértünk több személyt tapasztalataik megírására, ezek az interjúk és esszék váltak a projekt végén megszülető kiadvány alapjává.

Hogyan győztétek meg az embereket, hogy vegyenek részt a projektben?

Fontos, hogy a térképes állomásokat a bevásárlóközpontba szerveztük, ahol projektünk célcsoportja sok időt töltött. Arra kértük őket, ragasszanak post-iteket a bevásárlóközpont és környékének nagyméretű térképén azokra a helyekre, amelyek sokat jelentettek nekik, és írják le azokat a dolgokat, amiket szerintük jobbá kellene tenni. Sokan olyan helyeket jelöltek be, ahol biztonságban és otthon érzik magukat. Így fedeztük fel, hogy a bevásárlóközpont biztonságos helyet jelképezett számukra, ahol Helsinki más közterületeihez képest egyenlőbbnek és kevésbé diszkrimináltnak érzik magukat. Jellemző, hogy a várostervező foglalkozások csak a kiváltságos polgárok véleményét mérik fel, míg a marginalizált csoportok nem rendelkeznek megfelelő forrásokkal, idővel, pénzzel vagy energiával, hogy részt vegyenek az ilyen workshopokon. Ahhoz, hogy ezen a téren is előrelépést érjünk el a projekttel mindezt számításba akartuk venni.

Mi volt számotokra a leginspirálóbb eredmény?

Felfedezni, hogy a bevásárlóközpont sokkal nagyobb szerepet játszik a helyi közösségek életében, mint hittük. A különböző nemzetiségű helyi lakosok itt találkoztak és mindenféle információt cseréltek például arról, hogyan jelentkezhetnek állásokra. A kormány hivatalos, bürokratikus csatornái közt eligazodás bonyolult tud lenni, ezért a tájékozódás ezen módja könnyebbnek bizonyult és sok időt spóroltak vele.

Mely módszerek működtek legjobban?

A műhelymunkák és a térképes feladatok nagyon eredményesek voltak. Ezek során a résztvevők fontosnak érezték magukat, mert tudták, képesek vagyunk továbbítani az ötleteiket és a visszajelzéseket a döntéshozók felé. Sokat tanultunk arról is, hogyan lehet elérni a kisebbségi csoportokat és miként tervezhetünk egy számukra is érdekes kiadványt. Szerencsére egyik csapattagunk már dolgozott egy európai ifjúsági programokban jártas szervezettel, így ő volt az, aki felhívta a figyelmünket a szolidaritási projektek nyújtotta remek lehetőségre.

Javasolnál valamit azoknak, akik szolidaritási projektet szeretnének megvalósítani?

A pályázat megírása meglehetősen egyszerű, de azt javaslom, adják be olyan hamar, ahogy csak tehetik. Vázoljanak fel egy tervet, töltsék ki a pályázati űrlapot, és amint kiderül, hogy elfogadták a projektet, kezdődhet is a megvalósítás. Ajánlom, hogy vegyék fel a kapcsolatot az országukban működő nemzeti irodával. Amikor a mi projektünk indult, nem igazán tettük meg ezt, mert nem gondoltuk, hogy lehetséges, de immár egy új projekten dolgozva látjuk, mennyire hasznos.

Voltak nehézségek, amelyekkel szembe kellett néznetek?

Munkacsoportunk néhány tagjának végül nem volt ideje a tevékenységekre, ezért más csapattagokat kellett találnunk a helyükre. Szerencsére jól alakult ez a dolog is, mert az új résztvevőknek is voltak tapasztalataik a várostervezés terén. Illetve az elején több foglalkozást terveztünk, mint amennyi megvalósult. Azért csökkentettük a számot, mert a helyiekkel beszélgetve rá kellett jönnünk, hogy egyszerűen nincs rá idejük. Ezért ahelyett, hogy nagyon sok foglalkozást tartottunk volna, inkább interjúkat készítettünk, megfigyeltük a helyszínt és feltérképező állomásokat állítottunk fel a bevásárlóközpontban, melyeket mindenki sokkal könnyebben felkereshetett.

Mit gondolsz, mi a projekt legfontosabb hozadéka?

Életben tartjuk a munkacsoportunk nevét, a FEMMA Helsinkit, mivel ketten a csapatból közös vállalkozást alapítottunk FEMMA Planning néven. Ez nem volt az eredeti terv része, de a projekt sikere ösztönzött bennünket, hogy törekedjünk új kezdeményezésekre. Ezek közé az új tevékenységeink közé tartozik a podcastok készítése. A Puhos-kutatás során sok hangot felfedeztünk, melyről senki nem vesz tudomást. Szeretnénk, hogy meghallják őket is!

Hogyan tettétek láthatóvá a tevékenységeiteket és az eredményeket?

A közösségi médiában való jelenlétünk segített elérni számos várostervezésben jártas szakértőt, még ma is kapunk visszajelzést kiadványunk olvasóitól és podcastjaink hallgatóitól. Azok az építészek, akik bevásárlóközponttal kapcsolatos projekteken dolgoztak, szintén nagyon hasznosnak találták a kiadványt. Egy cikket is írtunk Finnország legnagyobb újságjába, mellyel igyekeztük felhívni a média képviselői és a várostervezők figyelmét arra, hogy fontos számításba venni a külvárosi környékek lakóinak szükségleteit is.

Mi fog történni a bevásárlóközponttal?

Jövője még kérdéses. Az átépítés következményeként emelkedhetnek a boltok és az irodák albérleti költségei, megnehezítve a kisebbségi csoportok itt maradását, de reménykedünk benne, hogy lehetséges megoldást találni.