Oktatási célú városfelfedezés: UrbEx

Érdekes? Hogy többet tudjunk meg erről az eredeti és érdekfeszítő projektről, a projektkordinátorral, Paola Pizzóval és a projekt menedzserével, Giorgio Barbatóval beszélgettünk:

Mit jelent a városfelfedezés oktatási kontextusban?

Egy innovatív módszer, mellyel rávezethetjük a fiatalokat, hogy ténylegesen elgondolkodjanak a környezetükről, illetve a közösséghez és a lakóhelyükhöz fűződő viszonyukról. Amikor okostelefonnal a kezünkben sétálunk, könnyű figyelmen kívül hagyni a külvilágot. Pedig olyan sok minden történik körülöttünk! Ha tudatosabban állunk a városhoz, ahol élünk, sok kérdés merülhet fel bennünk. Mennyit tudunk erről a helyről? Ki más él ott és miért? Hol kezdődik és hol végződik az adott környék? Miért különbözik olyan nagyon egyik városrész a másiktól? Ez a projekt abból a célból hozott össze fiatalokat és ifjúságsegítőket (méghozzá öt európai országból, egy évre!), hogy ezekre a kérdésekre választ kapjanak, és új, szórakoztató módszereket tervezzenek, próbáljanak ki és fejlesszenek a város színtereinek felfedezésére.

Hogy választottátok ki a partnereiteket?

Kiemelten olyan szervezeteket kerestünk, akik hasonló, városi háttérrel rendelkeztek, mint mi, de az érdeklődési körük valamennyire különbözött. Néhányuknak sokkal általánosabb tapasztalataik voltak az iskolákkal való munkában, míg mások a társadalmi befogadás növelésére vagy éppen a digitális térképkészítésre alkalmas felületek létrehozására fókuszáltak. Az ifjúságsegítők szintén különböző háttérrel rendelkeztek, voltak köztük oktatók, építészek, illusztrátorok, archeológusok, antropológusok stb. Egyesítve szakmai tapasztalataikat egy igazán egyedi programot sikerült összeállítanunk!

Hogyan épült fel a projekt szerkezete?

Az elején partner-megbeszélésekkel kezdtünk, és szerveztünk egy egyhetes képzést, ahol minden partner vállalta egy tanulási nap programjának lebonyolítását. Az ifjúságsegítők öt városban (Albacete, Spanyolország; Ljubljana, Szlovénia; London, Egyesült Királyság; Berlin, Németország és Palermo, Olaszország) fiatalokból álló, helyi csoportokat szerveztek. A csoporttagok azt a feladatot kapták, hogy térképezzék fel a környezetüket és töltsék fel mindazt, amit találtak egy digitális térképre. Ezt követően ezek a fiatalok részt vettek az egyhetes, palermói ifjúsági cserén. A programot értékelésekkel és visszajelző-foglalkozásokkal zártuk, hogy a fiatalok megértsék, mely kompetenciáikat fejlesztették.

Milyen profilú fiatalok vettek részt a palermói ifjúsági cserén Olaszországban?

A legtöbben középiskolások voltak. Különösen olyan fiatalokat szerettünk volna bevonni, akiket a társadalmi kirekesztés veszélye fenyegetett. Részt vettek például londoni szociális lakás programban élő kamaszok és bevándorló háttérrel rendelkező fiatalok egyaránt. A csoportokat saját ifjúságsegítőik kísérték el és vezették végig az ifjúsági csere programján szükségleteikhez igazítva a tanulási eszközöket.

Milyen tevékenységeket rendeztetek az ifjúsági csere programon?

Kipróbáltunk különböző tevékenységeket, hogy megtaláljuk a fiataloknál legjobban alkalmazható feladatokat, és a kedvenceinkből végül összeraktunk egy eszköztárat. A Map my World játék például arra buzdítja a fiatalokat, hogy idézzék fel saját különleges helyeiket, és alaposabban fedezzék fel a hozzájuk fűződő kapcsolatukat. A City Visionary társasjátékban a fiatalok egy képzeletbeli környezet tervezésében vesznek részt. Ez a szerepjáték hasznos a városfejlesztés és a döntéshozatal jobb megértésében. A Secret Mission nyomkereső kihívásában különböző városrészekben kell információt gyűjteni, majd visszatérni a bázisra és beszámolni a felfedezésekről. Ez a játék tökéletes mélyebb beszélgetések kezdeményezésére a városok rejtett sajátosságairól és titkos jelentéseikről, valamint csapatépítési célra is használható.

Hogyan hoztátok meg a fiatalok kedvét a városi felfedezősdihez?

A városfelfedezés egy szuper tevékenység, mert bárki képes rá. Az ifjúsági csere alatt csoportmunkával ösztönöztük a fiatalokat barátkozásra és önszerveződésre. Emellett az, hogy más nemzetiségű fiatalokkal kerültek egy kiscsoportba azt is jelentette, hogy fejleszteniük kellett a kommunikációs képességeiket. Igaz, minden csapatban volt egy olaszul beszélő résztvevő is, így könnyebben tudtak beszélni a helyi lakosokkal.

Milyen fő nehézségekkel szembesültetek?

Az ifjúsági csere csapata elég nagy volt, körülbelül 50 résztvevőből állt, akik mind különböző szükségletekkel bírtak. Ezért aztán néha kihívást jelentett úgy adaptálni a programot, hogy mindenkinek jó legyen. Például azok, akik hátrányos helyzetből érkeztek, nehezen szoktak hozzá az új tanulási módszerekhez. De ők voltak azok is, akik a legjobban élvezték a programot és akik a legtöbbet változtak a tevékenységek alatt: a projekt tudatosabbá tette őket, meglátták az önmagukban rejlő lehetőségeket és a jobb jövőre való esélyt.

Hogyan fogadta a vizsgálódó fiatalokat a helyi közösség?

Palermo remek helyszínt biztosított a projektnek, mivel a város életének nagy része az utcán zajlik. A bárok előtt idős emberek üldögélnek, a tereken gyerekek játszanak, az asszonyok takarítanak és kint teregetik ki a ruhákat. Amikor szabadtéri foglalkozásokat szerveztünk, a helyiek természetesen kíváncsian bámultak bennünket, és szerették volna tudni, miért játszunk ilyen furcsa játékokat! Persze egyből többet tudtak meg a projektről, amikor a fiatalok interjúkat készítettek, szóba elegyedtek velük.

Sikerült folytatni a térképekkel kapcsolatos munkát?

Egyes fiatalok új helyi tevékenységeket találtak ki és pályáztak egy európai szolidaritási testület projektre. Tervezzük az UrbEx második részét is, nagyobb hangsúlyt helyezve azon oktatási szervezetek hálózatának bővítésére, akik a miénkhez hasonló módszerekkel dolgoznak fiatalokkal.

Mit javasoltok azoknak, akik hasonló projektet szeretnének szervezni?

Élvezzék! Az oktatás akkor a leghatékonyabb, amikor a fiatalok annyira élvezik a tevékenységet, hogy észre sem veszik, tanultak valamit. Csak az értékelés során döbbennek rá, mennyi mindent elértek, miközben fantasztikus élményben volt részük.