Felfedezni a fekete történelmet: Building Strong Communities

Revelino Pinas csapattag és egyben koordinátor mesélt a projektről:

Melyek voltak a Building Strong Communities projekt fő céljai?

A rabszolgaság múltjának kutatása, bemutatása és megbeszélése. A barátaimmal időutazásra szerettük volna hívni az embereket! Egy utazásra, ahol elgondolkodnak, hogy honnan jöttek, mert mindez segíthet annak megértésében is, hogy kik ők ma és hová tartanak. Hisszük, hogy, ha a fiataloknak erős az identitástudatuk, könnyebben kihozzák magukból a maximumot. Illetve, ha megismerik a rabszolgaság szörnyű történetét, értékelni fogják azon erőfeszítéseket, melyeket mások tettek a mai fiatalok szabadságáért.

Milyen tevékenységeket végeztetek?

Mivel a projekt egy helyi szintű szolidaritási projekt, helyi tevékenységeket szerveztünk Amszterdamban. Rendszerint 15-20 fős csoportjainkkal különböző helyszíneket kerestünk fel és meghívtunk szakértőket is. Szerveztünk egy városi túrát, ahol elmagyaráztuk a fekete történelmet és a rabszolgaságot bemutató felolvasásokat hallgattunk. Majd felkerestük az Oosterpark rabszolgaság emlékművét és egy lenyűgöző múzeumot a világ kultúráiról. Ez volt a Tropenmuseum, és A rabszolgaság utóéletei (Afterlives of Slavery) című kiállítás. A fekete aktivistákról és mozgalmakról szóló könyvekben gazdag Fekete Archívumban pedig sokat tanultunk a holland gyarmatosításról és Anton de Kom életéről is, aki küzdött ellene.

Miként csöppentetek bele ebbe a projektbe?

Minden csapattagunk ismerte egymást a Percussionband Eternity nevű zenei szervezeten keresztül, mely a multikulturális Bijlmer negyedben, az úgynevezett Délkelet-Amszterdamban működik. Ebben a városrészben nyaranta az utcák megtelnek élettel, sok művészt és rappert vonz. Sokan veszélyesnek tartják, de több a miénkhez hasonló jó kezdeményezés igyekszik távol tartani a fiatalokat a bajtól. Én kamaszként csatlakoztam a szervezet zenés műhely-foglalkozásaihoz, mert szerettem volna megtanulni dobolni. Tizennégy évvel később, ma már én vagyok az egyik zenei vezető, aki a gyerekcsoportokat oktatja. Szervezünk előadásokat, színházi produkciókat, esküvőket, születésnapokat stb. A zene a legfontosabb ihletforrásunk: az önkifejezés eszköze, amivel remekül lehet koncentrációra és kitartásra nevelni a gyerekeket.

Kik vettek részt a projekt eseményein?

Minden programunkon más csoport vett részt, így szerettünk volna minél több fiatalt elérni. A legfiatalabb résztvevők körülbelül 13 évesek, a legidősebbek 28 évesek voltak különböző családi történetekkel. Ki Surinameból, ki Curaçaóból, ki Ghánából, ki az Antillákról származott, de néhányan már Hollandiában születtek és nőttek fel. Azok a résztvevőink is, akiknek semmilyen személyes kötődésük nem volt a rabszolgasághoz, átérezték, mennyire fájdalmas ez a téma és igyekeztek jobban megérteni a hátterét.

Hogyan vontátok be a résztvevőket a programokba?

Úgy állítottuk össze a prezentációkat, hogy felkeltsék a közönség érdeklődését és érdekes, új információkat közvetítsenek. Az egyértelmű, közvetlen kommunikáció jól működött! A városi túra témáját annyira érdekesnek tartották a résztvevők, hogy utána tovább maradtak, és folytatták a beszélgetést róla. Megható volt látni, hogy felfedezték a város egy új dimenzióját, és miközben az utcán sétáltak, a megszokott városi környezet rejtett oldalára is rácsodálkoztak. A séta alatt megértették, hogy Amszterdam egész városát fontos szálak kapcsolták a rabszolgasághoz, aminek az épületek is tanúi voltak.

Miben mérhető a projekt sikere a csapatotok részéről?

Fontos volt, hogy érzelmi kötődést alakítsunk ki a múlthoz. A rabszolgaság emlékművénél például még ennyi év után is szinte éreztük a rabszolgaságba taszított emberek bánatát. Máig viszem magammal ezt a történetet. Illetve azt is megértettük, hogy el kell vinni a fiatalokat azokra a helyekre, ahol a dolgok történtek, és nem elég képeket küldözgetni róluk Snapchaten vagy Instagramon. A történelem akkor válik valóságossá, érthetővé, ha új módon közelítünk a fiatalokhoz és bevonjuk őket történetmeséléssel, igazi élményekkel. A csapatunk a programszervezés terén is sokat fejlődött, főleg a célok kitűzése, a tervezés és a megfelelő előadásmód kiválasztásának tekintetében.

Hogyan szerveztétek meg a kirándulásokat?

Otmar Watson, az Untold egyesület ügyvezető-igazgatója és a Percussionband Eternity titkára coachként segített a projekt adminisztratív részeiben és a költségvetésben. Ezen kívül mindent magunk csináltunk. Amikor megtudtuk, hogy a pályázatot elfogadták, beosztottuk a szerepeket, átbeszéltünk minden egyes feladatot és elkezdtük átültetni az elméletet a gyakorlatba. Az én felelősségem volt az események koordinálása, a megfelelő emberekkel felvenni a kapcsolatot és a közösségi média tevékenységeket is én intéztem. A résztvevők minden programon nagyon értékelték a munkánkat, még a csoportnak készített szendvicseket is. Kollégáim tervezték meg a logisztikát, a találkozók idejét és helyét, az útvonalat, hogy melyik buszra kell szállnunk és így tovább, míg más csapattagok egyeztettek az előadókkal és a túrák vezetőivel.

Hogyan hirdettétek az eseményeket?

A személyes kapcsolatainkra építettünk, illetve a zenekar Facebook oldalát és Instagram profilját is használtuk.

Felmerült bármilyen nehézség a projekt alatt?

Személyes szinten nagy kihívás volt a projekt megszervezésre, hiszen igazán mindenről nekünk kellett gondoskodnunk! Csoport szinten a legnagyobb akadályt a járvány okozta, mivel 2020. tavasszal a lockdown idején néhány tevékenységünket fel kellett függesztenünk és későbbre halasztani megvalósításukat.

Mit javasolnál azoknak, akik belevágnának egy projekt szervezésébe?

Először is, jó ötlet eldönteni, melyik korosztályt szeretnénk megszólítani: gyerekeket, kamaszokat vagy fiatal felnőtteket. Utána gondolkodhatunk az üzenet átadásának módjairól! Az oktatás hatékonysága azon múlik, képesek vagyunk-e jól kommunikálni a fiatalokkal. Tudom, hogy a kamaszok (és az idősebbek is) mennyire küzdenek a tanulással, de ha szívvel, türelmesen és empatikusan állunk mindenhez, amit csinálunk, képesek leszünk inspirálni őket és jobb jövőt építeni.